A Zöldhályog (Glaucoma)
Az ember az öt érzékszervével, úgymint a látás, hallás, tapintás, szaglás és íz érzékelés áll szoros kapcsolatban a környezetével.
Kétségtelen, a látás az, amely a legnagyobb jelentőségű, ezért a látás legmagasabb szinten való megőrzése a legnagyobb gondosságot kívánja.
A szem a legfontosabb érzékszerv, egyben a legtöbbet használjuk, felépítését és működését tekintve, pedig valóságos mestermunka.
Ahogy minden szervünk, a szem is elkerülhetetlenül öregszik, és bizonyos betegségek hatással lehetnek rá.
A glaukóma nem olyan ritka szembetegség, mint gondolnánk.
A negyven év fölöttieket mintegy két százaléka szenved ebben.
Főként, (bár nem csak) idősebb életkorban lép fel, általában a szem időskori elváltozásaival függ össze.
Mit is értünk glaukóma vagy zöldhályog alatt?
A glaukosz görög szó, és zöldet jelent: a glaukómás szem közelebbi vizsgálattal zöldes árnyalatú.
A hályog szót ne keverjük össze a szürkehályoggal, amely a szemlencse betegsége és egy jóindulatú kor.
Glaukómaként a szemnek azt a különböző kóros elváltozásait nevezzük, amikor a látóidegrostjai a látóideghártyában károsodnak és ez látótérkieséshez vezet.
Glaukómában a szemnyomás gyakran nagyobb a normálisnál.
Miért is van egyáltalán a szemnek belső nyomása, és miért emelkedik ez olyan magasra, hogy károsítja a szemet?
Ezeket a fontos kérdéseket szeretnénk megválaszolni, és ehhez meg kell ismernünk a szem felépítését.
A szemgolyó keresztmetszetben valóban olyan, mint egy golyó, amelyből a látóideg ered, ez biztosítja a szem és az agy között az összeköttetést. A szemgolyónak ez a szabályos golyóformájú alakja nagyon fontos, ahhoz, hogy jól láthassunk.
Bármiféle változás arra vezethet, hogy a szaruhártyánkon belépő és a lencsében megtörő fénysugár, amely az üvegtesten is keresztülhalad, nem a látóideghártya megfelelő helyére fog érkezni.
Ha lehunyt szemünket ujjunk hegyével finoman megtapintjuk, meggyőződhetünk, hogy a szemgolyó egy puha, rugalmas test.
A szemgolyó külső burka az ellenálló ínhártyából áll, amely elől a kristálytiszta átlátszó szaruhártyába megy át.
A szaruhártya is egy rugalmas szövet. A külső burok alatt, amelyet a szaruhártya és az ínhártya alkot még két burka van a szemgolyónak.
A középső az érhártya, amely a szem elülső részében úgynevezett sugártestet és szivárványhártyát képezi.
A legbelső burkot ideghártyának nevezzük.
Erre érkeznek a fényjelek, amelyeket a látóideg közvetít az agyba.
A szemgolyónak mintegy hetven százalékát átlátszó, kocsonyaszerű anyag tölt ki, ez az üvegtest.
A szemnyomás kialakulásában a legfontosabb szerepet szemgolyó elülső részei játsszák.
A szemnyomás károsító hatásai, ahogy azt a későbbiekben látjuk, a szem hátsó részeiben alakulnak ki.
A már előbb említett üvegtest előtt helyezkedik el a szemlencse.
Hogy a szemlencse a távoli és közeli tárgyakat is egyformán élesen tudja a látóideghártyán leképezni, ezért a formáját változtatni kell, így néha gömbölyűbb, máskor laposabb, vagy éppen elliptikus lesz.
Ezeket a változtatásokat kis izmok váltják ki, amelyek a sugártestben találhatóak és finom kis rostokkal a lencséhez tapadnak.
A lencse körül (a keresztmetszetben a lencse felett és alatt) található a hátsó szemcsarnok és a lencse előtt a szaruhártya és a szivárványhártya által határolva az elülső szemcsarnok.
A szivárványhártya élénk színéről kapta a nevét, feladata, hogy a szembe jutó fény mennyiségét szabályozza.
Erről egy kör alakú izom gondoskodik, amely erős fénynél a pupillát beszűkíti, gyenge fénynél, pedig kitágítja.
Az írisz szabályozza tehát a szembe jutó fény mennyiségét. Az írisz gyöki része a sugártestbe megy át, amely a csarnokvíz termelődés központja. A sugártest az érhártyában folytatódik.
Ez, mint a neve is mutatja, nagyon sok véreret tartalmaz, hogy tápanyaggal és oxigénnel láthassa el a fényérzékeny látóideghártyát.
A lencsében nincsenek erek (különben nem lenne átlátszó) a szaruhártyában, pedig csak a legszélén, hogy ne zavarja a látást.
Mind az elülső, mind a hátulsó szemcsarnokot az úgynevezett csarnokvíz tölti ki, amely sók és tápanyagok vizes oldata.
Ez szolgál a lencse és a szaruhártya táplálására és egyúttal az anyagcseretermékek elszállítója.
Gondolhatnánk, hogy a csarnokvíz egyszer kialakul a szemben és az egész életen, keresztül ott marad, ez azonban nem így van.
Olyan ez, mint egy folyó, amelynek van egy forrása és egy torkolata a tengerbe.
A forrás a hátsó szemcsarnokban van, a sugártestből ered és a szivárványhártya és a lencse közötti finom résen keresztül az elülső csarnokba.
A szaruhártya és az ínhártya átmeneténél közvetlenül az írisz gyöke fölött található egy hajszálvékony csatorna az úgynevezett Schlemm csatorna, amely 0,37 mm átmérőjű.
Ebben a csatornában, amely a szaruhártyát körbeveszi a sugártestben képződött csarnokvíz el, tud folyni.
A szaruhártya által alkotott rést nevezzük csarnokzugnak, melyen keresztül a csarnokvíz a szemből eltávozik.
El is érkeztünk a csarnokvíz legfontosabb funkciójához: a szemnyomás szabályozásához.
A csarnokvíznek bizonyos nyomása van, normálisan 15-21 Hgmm, ami szem belső nyomását tartja fent.
Ahogy a gumilabdában a levegő, úgy a szemgolyóban a csarnokvíz adja azt a rugalmas tartást, amely biztosítja a látásfunkciók tökéletes megtartását. Az elülső és a hátsó csarnokban mintegy 0,2ml csarnokvíz található.
Könnyű kiszámítani, hogy minden szem évenként egy liter csarnokvizet termel.
A Schlemm csatorna előtt, mielőtt a csarnokvíz elfolyna, nagyon vékony rostokból álló szitaszerű szűrű található.
Ez a csarnokzugi hálózat, amelynek nagyon fontos funkciója van.
Ezen keresztül szabályozódik a csarnokvíz elfolyása, úgy, hogy 15-21 Hgmm szem belnyomás maradjon.
Ez az érték egészséges szemben is a nap folyamán mintegy 4 Hgmm-t ingadozhat.
Nem minden glaukóma egyforma.
Glaukómáról vagy zöldhályogról akkor beszélünk, ha a látóideg és a látótér jellegzetes és fokozatosan romló károsodása kimutatható.
Ilyenkor a szemnyomás gyakran a normálisnál magasabb. Különbséget kell tennünk elsődleges és másodlagos glaukóma között.
Számos olyan szembetegség van, amely a szemnyomás emelkedéséhez, és ez által másodlagos glaukómához vezet.
Az elsődleges glaukómára sokszor jellemző, hogy akadályozott a csarnokvíz elfolyása a csarnokzugon és a csarnokzugi hálózaton keresztül. Megkülönböztetünk nyitott és zárt zugú (keskenyzugú) glaukómát.
Leggyakrabban a nyitott zugú glaukómával találkozunk.
Ennek oka a csarnokvíz elfolyásának direkt akadálya a finom szűrőrendszerben, azaz a csarnokzugi hálózatban.
Mikroszkóp alatt ilyenkor szűrőrendszerben elváltozásokat figyelhetünk meg.
Bizonyos anyagok rakódnak le vagy a csarnozugi hálózatot felépítő sejtek károsodása okoz szűkületet.
Mindezek az elváltozások nem hirtelen alakulnak ki, hanem az idő múlásával lépnek fel.
Ismert, hogy a zöldhályog 40 éves kor után gyakrabban lép fel, és ahogy öregszünk, egyre gyakoribb.
A nyíltzugú glaukóma nem máról holnapra alakul ki, sokkal inkább egy hosszú folyamat, melyet, ha nem ismerünk fel, és nem kezelünk, egyre rosszabbodik.
A zártzugú vagy sekélyzugú glaukómánál a csarnokvíz nem csak a csarnokzugi hálózatban akadályozott.
A fő ok, hogy a szemlencse nekinyomódik a szivárványhártyának, és ez által beszűkíti a csarnokzugot.
A szemlencse és a szivárványhártya túlzottan szorosan fekszik össze és már csarnokvíznek a hátsó csarnokból az elülső csarnokba jutása is megnehezített. A hátsó szemcsarnokban nagyobb lesz a nyomás, mint az elülsőben, az írisz elődomborodik és a csarnokzugi hálózatot és a Schlemm csatornát, gyakorlatilag elzárja. Ennek eredménye az akut glaukóma (roham).
Ilyenkor néhány perc alatt magasra emelkedhet a nyomás, ami a betegnek szem és fejfájást okoz, a látás megromlik, a lámpa körül színes gyűrűket látunk. Jól felismerhető a szem kivörösödéséről, a könnyezésről, a szaruhártya homályossá válásáról és a pupilla tág, szabálytalan formájáról.
A szemgolyó igen keménnyé válik, amit ujjaink hegyével érzékelhetünk is.
Hogy a további károsodásokat elkerüljük, az akut glaukóma azonnali kezelést igényel.
Gyógyszeresen csökkentenünk kell a szemnyomást, ha ez sikerül utána műtétet kell végeznünk.
A veleszületett glaukóma egy relatív ritka betegség, 10-20 ezer újszülött közül egyben fordul elő.
Oka az, hogy a csarnokzugi hálózat és a Schlemm csatorna nem fejlődik ki rendesen. Így a csarnokvíz elfolyása erősen gátolt, amit a szemnyomás emelkedése követ.
A magas szemnyomás miatt a szemgolyó és a szaruhártya kitágul.
Ha a csecsemőnek különösen szép nagy szeme van, akkor ezt figyelmeztető jelként tekinthetjük erre a betegségre.
A fejlődési hiba miatt csak operációval menthetjük meg a gyermek látását.
Milyen következményei lehetnek a glaukómának?
A szemgolyónak rugalmas, ellenálló burka van és a csontos, mély szemgödörben jól védett helyen fekszik.
Egyetlenegy gyenge pontja van, ahol a látóideg belép a szemgolyóba.
Ezt nevezzük papillának.
Minden ideg, és ide sorolhatjuk a látóideget is, nagyon érzékeny a nyomásra és károsodás nélkül magasabb nyomást hosszú ideig képes elviselni.
Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy már a kialakult idegrost pusztulást nem lehet megszüntetni, csupán a további károsodást lehet a kezeléssel megelőzni.
Zöldhályogban a magas szemnyomás hozzájárul ahhoz, hogy a látóterünk egy része kiesik.
Alattomos ez azért, mert a beteg a kezdeti elváltozásokat nem veszi észre, mivel ezek lassan alakulnak ki általában a látótér széli részein és az ilyen kieséseket az egyik szem a másikkal pótolni tudja.
Gyakran a beteg ezeket az elváltozásokat túl későn vesz észre, már csak akkor, amikor a látótérkiesések mindkét szemen kialakulnak.
Mivel nyíltzugú glaukóma a negyvenes évek után, a glaukómás roham a hetvenes életévek körül egyértelműen gyakrabban lép fel, ezekben az életkorokban érdemes rendszeresen szemorvoshoz fordulnunk a megfelelő vizsgálatok elvégzésére.
Ismert az is, hogy egy bizonyos hajlam is van a glaukómára, ezért kell azoknak az embereknek, akiknek a családjában glaukóma előfordult, még inkább glaukóma kialakulásra gondolniuk.
Cukorbetegségben (diabetes) vagy az érrendszer bizonyos betegségeiben szintén gyakrabban figyelhetjük meg a glaukóma egyes típusait.
Azok a betegek, akik hosszabb ideig kortizon készítményt szednek az adagolástól függően (pl. reuma, asztma vagy allergia kezelésére) nagyobb valószínűséggel kaphatnak glaukómát, ha a megfelelő hajlam fennáll.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy sajnos még ma is csak akkor fedezik fel a magasabb szemnyomást, amikor a betegnek az első szemüveget felírják és ilyenkor gyakran már túl késő.
Betegként a lassan kialakuló (krónikus) glaukómát nem lehet felismerni.
Hogy a fenyegető látáskárosodást megakadályozzuk, bizonyos időközönként forduljunk szemorvoshoz.
Különösen áll ez azokra, akiknél a fenti hajlamosító tényezők fennállnak.
A szemorvos rendelkezik, minden ismerettel és technikai eszközökkel, hogy a glaukóma hajlamot korán felismerje vagy a már fennálló glaukómát sikeresen kezelje.
A legfontosabb glaukómás vizsgálatokhoz a szemnyomás mérés, a látótérvizsgálat és a szemfenék vizsgálat tartozik.
